A Józan Ész halálára



(nyugodjék békében)

Elolvasom »

Boldog szülinapot :)))

Natának sok szeretettel, boldog szülinapot

Garai Gábor:

Elkaptam a labdát:

Elolvasom »

Emilke!

Fogadd tőlem szeretettel:

TAMBURÁS ÖREG ÚR

Nem figyel arra deli hallgatóság,
Nem olyan szerszám, divata is óság:
Az öreg úr, (fél-süket és fél-vak),
Maga számára és lopva zenél csak.

Ami dalt elnyűtt ez az emberöltő,
S mit összelopott mai zene-költő,
Öreg úrnak egyről sincs tudomása;
Neki új nem kell: amit ő ver, más a’.

Mind régi dalok, csuda hangmenettel:
Váltva kemény, lágy, - s magyar a némettel; -
Hegyes-éles jajja úti betyárnak,
Ki hallja szavát törvényfa-madárnak.

Nyers, vad riadás... mire a leglágyabb
Hangnembe a húr lebukik, lebágyad,
Ott zokog, ott csúsz kígyó-testtel...
Hol végzi, ki tudná? nincs az a mester.

Majd egyszerü dal, édesdeden ömlő
- Tiszta remekké magába’ szülemlő -
Pendűl, melyen a tánc tétova ringat,
Mint lombot a szél ha ütemre ingat.

Olykor egy-egy ének nyújt neki vígaszt;
A hitujítás kora szűlte még azt:
Benne a tört szív, bűnt-vallva, leverve,
Vagy erős hittel Istenhez emelve.

Mindezt öregúr, nem mintha kihozná
Kopogójábul - csak képzeli hozzá;
S ha nem sikerül kivitelben a dal:
A két öreg szerszám egymásra utal.

De azért nem tűri rajta meg a port;
Emlékezetes neki minden akkord;
Egy hang: s feledett régi dalra émed -
Szövege cikornyás, dallama német.

Az öreg úr így, dalai közt élve,
Emlékszik időre, helyre, személyre:
Kitől, mikor és hol tanulta, dalolta
Ezt is, amazt is, gyermekkora olta.

Néha egy új dalt terem önkint húrja,
S felejti legott, már ő le nem írja;
Később, ha megint eszébe ütődik:
Álmodta-e, vagy hallotta? - tünődik.

Sokra bizony már alig viszi dolgát:
Ő is „minden nap feled egy-egy nótát”;
Nem is a művész babérja hevíti,
Csak gémberedő ujját melegíti.

Gyakorold is, amit valaha tudtál,
Hasznát veheted, ha nyomorba jutnál;
Ha kiűlsz, öregem! vele útfélre,
Hull tán kalapodba egy-egy fillérke.

(1877. július 12.)

Arany János

Az én "sztrájkom" története

Elolvasom »

A park

Elolvasom »

A világ hetedik csodájaként nyilvántartott Nagy Fal a világ legrégibb és legnagyobb katonai védelmi építménye és több mint 7 ezer kilométer hosszan húzódik Észak Kínában.

Az időszámítás előtti 221-ben Qin Shi-huan császár egyesítette az egész országot és összekötötte a korábbi fejedelemségek által épített falakat, hogy így védekezzen a mai mongol pusztaságon élő népek lovascsapatainak támadása ellen. Akkor a Nagy Fal hosszúsága már meghaladta az 5 ezer kilométert. A Qin dinasztiát követő Han dinasztia több mint 10 ezer kilométerre meghosszabbította. Két évezred során a különböző kínai dinasztiák mind építettek valamilyen falat. Ha összeadjuk az összes falszakaszt, akkor hosszúságuk meghaladja az 50 ezer kilométert. Ez hosszabb az Egyenlítőnél.  Magassága 10 méter, szélessége a talapzatánál 7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter. A fal tetején kifelé lőnyilásokat alakítottak ki. A belső oldalon kőlépcsőket és bejáratokat vágtak. Szakaszonként bástyákat, erődítményeket és az ellenség esetleges támadásait füsttel jelző építményeket építettek. A bástyákban, illetve az erődítményekben élelmiszereket és fegyvereket tároltak. Az őrködő katonák is itt aludtak. A háború idején a fal fedezékként szolgált. Ha az ellenség jött, a kilátó pontokon tüzet gyújtottak és füstjeleket adtak. Ezzel a módszerrel rövid idő alatt az ország belsejébe továbbították az információkat. 

NAGY FAL-al kapcsolatban megmaradt még a mai napig is egy legenda: a férjét kereső hű feleségről,aki ruhát és kosztot akart vinni a hosszú ideje távollévő férjének.A hű, kereső feleség elment az első toronyhoz,kereste férjét....nem találta....ment a következőhöz...ott sem...majd az utolsó Gobi sivatagban megmondták neki, hogy a férje már régen meghalt. A fájdalmas hír hallatára olyan sírásba és jajgatásra fakadt,hogy a nagy falakat is megrázta, s azok a környéken összeomlottak! A hű feleség emlékére kis kápolnát és szobrot állítottak fel és még a mai napig is gyertyát gyújtanak emlékére. . . . 

Kínai tekercsképek

A függőleges képtekercs formája az álló téglalap (oldalvonala két-háromszorosa az alapnak) – ez lett a tájképek egyik gyakori formája. A falra akasztva – s ott hosszabb vagy rövidebb ideig tartva – szemlélik. Alkalmi vagy tartós dekoráció funkcióját töltheti be a lakásban, ünnepélyes alkalomra vagy köznapi tevékenységre szolgáló helyiségben (fogadócsarnok, váróhelyiség stb.). Két keskenyebb festmény között, középen lógó, széles tekercskép neve: zhongtang. Fekete tusfestmény (japánul: sumi-e) neve: shuimohua.

Kezdetben szakaszos tagolású volt, s jobbról balra következő sorban szcenírozta a történeti vagy zsánertéma epizódjait. A vízszintes képtekercs később is az epikus képtéma előadásának a leggyakoribb formája, de a Szung-korban mejelenő sajátos "utazó panorámakép", amely egy folyó menetét követi végig, forrásától a torkolatáig, ugyancsak ezt a képtípust használja fel. A vízszintes tekercset csak kézben vagy asztalon kigöngyölve lehet végigszemlélni, alkalmi funkciót szolgál: vendégek, barátok, műértők szűk köre előtt, ünnepi szertartásként megrendezett képbemutató tárgya lehet. Egyébként felgöngyölve, elzárva őrzik.

JÁDEKŐ

Rengeteg hiedelem fűződik hozzá. Ahogyan nálunk az alabástrom, úgy Kínában a jáde a női szépség jelképe. Gyakran hasonlítják hölgyeik bőrének hamvasságát a jádéhoz. A kínai mitológia szerint a holdon lakik az örök élet elixírjét mozsárban törő Jádenyúl. Talán éppen ezért vált a jáde a hosszú élet szimbólumává, s ennek a hiedelemnek tisztelegve ajándékoznak előszeretettel jádefigurákat öregembereknek. A taoisták, illetve a népi hiedelem legtiszteletreméltóbb, leghatalmasabb uralkodója a Jáde-császár, a világmindenség ura, a legfelsőbb mennyek lakója. A körömnyi, apró amulettektől kezdve akár embermagas, hatalmas szobrokat is faraghatnak belőle, többnyire lenyűgöző aprólékossággal.

VÁZA (ping)

A váza a fonetikai azonosság miatt a béke (ping) szimbóluma de lehet még az otthon jelképe is, mint pl. a híres Qing-kori regény címében, a Jin Ping Mei-ben. A cím első tagjának jelentése arany (jin), a második a váza (ping), míg a harmadik (mei) a szilvavirágot jelenti. A cím szószerinti fordítása tehát: "aranyvázában szilvavirágok". Az arany a gazdagság jelképe, a szilvavirág pedig a szép hölgyeké, így a cím mögöttes jelentése: "Szép asszonyok egy gazadag házban". Magyarul ezen a címen olvasható. A "kincses vázát" (baoping) ábrázoló képek kedvelt ajándékok, mivel azt a kívánságot tolmácsolják, hogy "őrizd meg békességed" (bao ping).

SELYEM (si)

A selyem születését az legrégibb időkbe helyezi a hagyomány. Tény, hogy az olyan szavak, mint a selyemhernyó, vagy eperfa, a selyem már a legrégibb (az i. e. II. évezred vége) szövegekben is előfordul. A legenda szerint Huangdi felesége, Leizu jutott a selyemkészítés gondolatára, amikor megfigyelt egy hernyót, amint az fonalat ereszt. Épp ezért Leizu-t a selyemművészet patrónájaként is tisztelik. A selyemkészítés isteneként, az eperfák védelmezőjeként tisztelik még Canshen-t. A selyem nagy jelentőségre először a Han-dinasztia idején tett szert, amikor is kedvelt és keresett exportcikké is vált, még a Római Birodalomba is eljutott. Jó ideig a selyem általános elfogadott fizetőeszközül is szolgált, olykor a hivatalnokok fizetésüket is selyem formájában kapták. A selyemipar a nők kezében összpontosult, a háziipari gazdálkodás keretei között zajlott. A ma ismert selymet régóta hagyományos technológiával állítják elő, amelynek előfeltétele az eperlevéllel táplált selyemhernyó-tenyésztés. A kínaiak a selyemkészítés titkát hosszú évszázadokon át őrizték, Kínán kívül csak az i. sz. 6. század közepén voltak képesek selymet előállítani. /Irodalom: Luce Boulnois, A Selyemút, ford. Litván György. Bp. Kossuth 1972. /

Tiltott Város

A Tiltott Város,Ming-és Qing-diasztia-beli császárok lakóhelye 1406-1420 között épült. A Mennyei béke temploma (1420), és számos máig is jelentős építészeti alkotás. A Tiananmen tér, ami Kína állami szimbóluma, és még a címerében is megjelenik, kétszer is a lángok martalékává vált, s a végleges helyreállításra 1651-ben került sor.  

AZ egész Tiltott Várost képtelenség végigjárni és alaposan végignézni, ugyanis 101,2 hektáros területen több mint 9900 faszerkezetű palota, csarnok, pavilon, helyiség található benne.
Mivel a számok között a 9-es a legnagyobb, ezért a 9 lett a császárok száma Kínában. Ha a palotaépületek tetejére pillantunk, az ereszcsatornák fölött több, kerámiából készült állatfigurát látunk. Ha 9 állatfigura látható az épület sarkainál a felfelé ívelt tetőn, akkor biztosak lehetünk benne, hogy császári lakhelynél járunk, és hajdanán ott lakott vagy dolgozott a kínai császár. Amennyivel kevesebb az állatfigurák száma, annál alacsonyabb rangú emberé volt a ház.

A Tiltott Város déli főbejárata a Wumen, azaz a Meridián Kapu, amely a Tiltott Város első részébe, a külső palotába vezet. A külső palota három legfontosabb része a Taihe-, a Zhonghe-, és a Baohe-csarnok. Itt fogadta a császár a magasrangú hivatalnokokat és a külföldi követeket. A Wumen Kapun keresztül a Tiananmen-tér felől az Aranyvíz-hídon át jutunk a Legfőbb harmónia kapujához, a külső palota főkapujához. Az Aranyvíz folyón öt jádéből készült híd ível át. A középső hídon csak a császárok járhattak. A külső Palota már említett főépületeinek a magyar nevei a következők: Taihe, azaz Legfőbb Harmónia Csarnoka, Zhonghe, azaz Teljes Harmónia Csarnoka és végül a Baohe, azaz a Harmónia Megőrzésének Csarnoka. Itt intézték az államügyeket a császárok, itt tartották a legnagyobb ünnepségeket. Itt történt továbbá az új császárok beiktatása, a holdújév ünneplése, a császári parancsok kihirdetése, stb. Az épületben sok oszlop látható, amelyek majdnem 14 méteres magasak, és valamennyit egyetlen fatörzsből készítették. A császárság idején törvény tiltotta, hogy a császári polatánál magasabb házat építsenek a Tiltott Város környékén.

Nézd már meg, csak olvass bele, megéri, jó írásokat lehet itt olvasni,

Elolvasom »

Utazás Pekingbe képekben, vagy ahogy a fiam látta!

A felhők felett mindíg kék az ég!

Közlekedés egy gyakori formája

és a fiatalság

vacsora

folytatás a Tiltott Város

nos, itt van a végeredmény, éppen kicsit felhabzott formában.

de azért ehető volt.